Nappali

- Ja, értem - sóhajtottam egyet. - Zöld színű? - néztem rá furán. - De ha a szabása jobban tetszik, felőlem jöhet - érintettem meg az arcát megadóan, végtére is miért vesszek össze vele pont a ruha miatt? - De az aranyszínű jobban hangzik - tettem hozzá ártatlanul. - Hééé, az vészhelyzet volt!!! - emlékeztettem felnevetve, picit megemelve a hangsúlyomat. - Nem tudtam dönteni a sok szép ruha közül - magyaráztam ártatlan kiskutya szemekkel. - Igen, tegnap feltöltöttem a hűtőt, úgyhogy menj és szolgáld ki magad - feleltem a kérdésére izgatottan. Alig várom már, hogy észrevegye a tortát amit az előbb raktam össze, majd gyorsan bevágtam a hűtőbe. Nem valami gyakran szoktam sütni, sőt igen ritkán, de hát most ilyen kedvem volt.

Folyt. köv.: Konyha

-Ő egy fekete öltönyben lesz,fehér inggel-mondtam neki-Én pedig vettem egy két kisestélyit,az egyik félvállas és zöld színű,a másik pedig aranybarna színű,de az pántos,lehet,hogy mindkettőt felveszem-kacsintottam anyura-És örülök,hogy az mellett a ruha mellett döntöttél,mert így megúszok veled egy újabb esküvői ruha vásárlást,mint a múltkor amikor a boltban pánikolva hívtál fel-tettem hozzá-Van itthon valami kaja,mert éhen halok!

- Ahha... - húztam el az utolsó szót. - Még megvan, és arra már én is gondoltam - kacsintottam Roryra. - Már te is megvetted? - kerekedtek el a szemeim. - Na éés milyen? - kíváncsiskodtam. - Látni akarom mindkettőt, hogy segíthessek kiválasztani a legszebbet! - jelentettem ki, miközben helyet foglaltam mellette. - Na és mondd, össze is öltöztök Jessel? - néztem rá egy huncut mosollyal az ajkamon.

-Az jó-nevettem el magamat-Na és megvan még az a gyönyörű esküvői ruhád,amit még régebben vettél Luke miatt,-kérdeztem meg anyát-ha igen,szerintem abban kéne Luke-hoz menned,mert az a ruha nagyon szép és jól is állt rajtad-mondtam mosolyogva-Én is megvettem az én ruhámat,illetve kettőt,mert nem választottam még ki,hogy melyik lesz a befutó-tettem hozzá,miközben leültem a kanapéra.

Még eljátszottam pár percig a sértett felet, majd felsóhajtottam és inkább feleltem a kérdésére. - Luke a kávézóban van - mondtam tömören, majd kitágult szemekkel hallgattam a lányom szavait. - Miért én beszéljek vele? - kérdeztem rá nyiltan. - Tegye meg Ő maga! - emeltem meg picit a hangsúlyomat. - Arról pedig, hogy Jess legyen a tanú, csakis Lukenak kell döntenie - jelentettem ki határozottan. - Esetleg megemlíthetem neki, dee a végső szó az övé - emeltem meg a mutatóujjam figyelmeztetőül. - Mellesleg nem hinném, hogy benne lenne - tettem hozzá ártatlanul. - Paul Anka jól van... jelenleg is valamelyikünk papucsát rágcsálja a túlsó szobában - nevettem el magam.

-Ne haragudj-mondtam játékosan-de most vissza Luke-hoz-szólaltam meg újra-Szeretném,ha beszélnél vele,ugyanis holnap Jess idejön,és együtt fog velem aludni itt a házunkban,a szobámban,és szeretném,ha jess lenne luke tanúja,plusz az unokaöccse,szóval nem tilthatod meg-mondtam boldogan,majd megpusziltam anyát-és hol van a kutyánk?-jutott hirtelen eszembe Paul Anka-Itt van valahol a házban?

- Hát... most sírjak? - néztem rá elkomorodva. - Mert ha tényleg igaz amit mondasz, akkor úgysem fogsz szakítani vele, csak mert azt mondtam - vontam meg a vállamat, tudomására hozva a véleményemet. Annyira azért nem vagyok oda a hírért, de Rory miatt... nos, megerőltetem magamat. - Már fél éve? - esett le az állam. - Te, képes voltál idáig eltitkolni ezt előlem? - kérdeztem rá összeszűkült tekintettel, és hátráltam pár lépést. - Most haragszom rád - hoztam tudomására az érzéseimet, karba tett kézzel. A Luke-kal kapcsolatos kérdéseire most inkább nem válaszoltam.. túlságosan is felkavart az a tény, hogy eltitkolta előttem, hogy már fél éve randizott JESSEL!

-Te..te örülsz neki?-kérdeztem meg-Mert ha jól emlékszem nem voltál túlzottan oda tőle-mondtam ki az igazat-de egyébként fél éve járunk,és nagyon szeretem,ő lesz az igazi,érzem-mondtam még mindig vigyorogva,majd körbe néztem-Na és hol van Luke?-kérdeztem meg-Azt mondtad tegnap előtt a telefonban,hogy itt lakik,de most nem látom sehol!

Egy darabig nem mondtam semmit, csak öleltem és ölteltem, hiszen még mindig nem tudtam elhinni, hogy hazajött! Az én imádott kislányom visszatért a városba! Annyira felderített a jelenléte, hogy összevissza csókoltam, míg el nem húzódott tőlem. Vajon mit akarhat mondani nekem? Kérdőn néztem rá, majd tátott szájjal hallgattam a mondanivalóját. - Jess? - kerekedtek el a szemeim. - Ti... ti, megint összejöttetek? -kérdeztem akadozva, tátott szájjal. Időbe telt míg összeszedtem magam és együtt tudtam örülni vele. - Hát ez csúcs - vigyorogtam el ujjongva. - És mondd csak, mióta jártok? És hogy-hogy csak most tudom meg a hírt? - tettem csípőre s kezem, mintha haragudnék rá, hogy nem mondta el előbb.

-Anyu,anyu-mondtam én is az örömömben,mint régen,amikor 18 éves voltam-Annyira jó,hogy itthon vagyok-mondtam még mindig anyut ölelve-viszont van valami,amiről tudnod kell-húzódtam el anyától-Tavaly New York-ban dolgoztam,de ezt tudod,mert megírtam e-mail-ben,de ez most mellékes,és ott volt jess is,sokat találkoztunk meg beszélgettünk,aztán randizgattunk és most megint vele járok.-mondtam ki kerek perec az egészet,majd vártam anya reakcióját az elhangzottakra.

Éppen a konyhában voltam, mikor a nappaliból felcsendült egy hang. Amint meghallottam és tudatosult bennem, hogy kitől is származik, örömömben még azt is elfelejtettem, hogy mit is tartok a kezemben. Annyira felderültem Rory ismerős hangjának hallatára, hogy a kanál ki is esett a kezemből. - Rory - húzódott mosoly az ajkamra, miközben a nappaliba értem. Ahogy megláttam villágyorsan a nyakába is ugrottam, és jó szorosan magamhoz ölteltem, közben az arcát puszilgatva.

Hazaérkezésem után egyből a a házunkhoz jöttem,még nem is mentem máshová.Egy-két percre megálltam a házunk előtt,végig néztem rajta,és eszembe jutott,hogy 3 teljes év után milyen jó újra itthon lenni. Örültem neki,hogy végeztem a munkámmal,de annak még jobban,hogy anya még mindig együtt van Luke-kal,és összeházasodnak,már ideje volt.de volt egy aprócska bibi,mégpedig az,hogy se anya,se Luke nem tudta,hogy Jess-el járok megint. Észre sem vettem,és már bent voltam a nappalinkban,majd megszólaltam: -Hahó,anyu!-mondtam boldogan-Végre hazajöttem!

Nappali